Pénzügyek
Ez a rész a pénzügyekhez való hozzáállást a rendszer érett fázisában írja le. Az azelőtti fázisokkal kapcsolatos megfontolások az implementációs útvonallal kapcsolatos részben vannak.
A bevételek az alábbi forrásokból származhatnak:
- Tagsági díj, amely a struktúra fenntartására és működésére irányul
- A csomópontok által bevezetett adók
- Projektekre vonatkozó adományok
Azok a csomópontok, amelyek a polgárokra vonatkozó szabályokat hoznak, kötelesek fizetni a tagdíjat mindazok után a polgárok után, akikre ezek a szabályok vonatkoznak. Például egy helyi önkormányzat vagy ország köteles minden lakosnak/állampolgárnak fizetni a tagsági díjat az önkormányzat vagy állam adóbevételéből.
A magasabb szintű metacsoportok képesek a tagokra kivetett relatíve alacsony adókat (mint pl. a tagsági díj 1%-a) kivetni a tagokra, és nagyméretű bevételt generálni a globális problémák megoldására. Ez a fajta bevétel az egyes csoportok bevételével szemben keletkezik, magasabb szinten szabályozva, és mint ilyen, prioritással bír az ugyanazzal a költségvetéssel alacsonyabb szinten hozott döntésekkel szemben.
Mivel az adó alapú publikus finanszírozás alapjai nem változnak (kivéve az abszolút transzparencia követelményét), ezt nem tárgyaljuk itt tovább.
A tagsági díj alacsony, és univerzális. Az egyén jövedelmének 1%-át javasoljuk kezdeti értéknek, a pontos paraméterek - mint a modell minden egyéb paramétere - finomítandóak.
A tagsági díjat az egyén minden csoportja között egyenlő arányban kell elosztani. Bármely csomópont tagdíjbevételének fele (ismét egy paraméter) a felette lévő csomópont tagdíjbevételeként használandó fel. A másik felét a megválasztott hivatalnokok, képviselők, és ott üggyel rendelkező ügybéli képviselők fizetésére kell költeni. A fizetés költségvetésének elosztása történhet a pozíció, a képviselőknél a delegációk száma, és egyéb paraméterek alapján. A főszabály az, hogy egy adott indőintervallumra a teljes költségvetést ki kell fizetni.
A legfelső csomópont tagdíjbevételét a struktúrát támogató informatika fejlesztésére és üzemeltetésére kell fordítani.
Ezen a módon a fizetések exponenciális módon nőnek, ahogyan fölfelé haladunk a fában, már az első szintű metacsoportban lehetővé téve, hogy több hivatalnokot az átlagfizetés felett fizessünk. A magasabb szinteken a hivatalnokok megengedhetik maguknak, hogy egyéni csapatuk legyen, amely a szakmai kötelességeiket segít, és/vagy ne kelljen a napi élet kihívásaival foglalkozniuk.